Emlékezzünk egy rendkívüli évfordulóra: idén 150 éve, 1875. augusztus 4-én hunyt el a mesemondás felejthetetlen alakja, Hans Christian Andersen, a mesék mestere. A neve mára egybeforrt a műfajjal, és történetei generációkon átívelő hidat építenek gyerekek és felnőttek között. A dán meseíró élete legalább annyira különleges volt, mint a meséi.
Hans Christian Andersen – a mesemondó, aki szegénységből tört a csúcsra
Andersen a dániai Odensében született szegény családban. Cipész apja és mosónő édesanyja mellett már fiatalon is rendkívül gazdag volt a fantáziája. Vékony és magas alkatával, valamint furcsa, nagy orrával gyakran volt a kortársak csúfolódásának céltáblája, ami valószínűleg érzékeny lelkű felnőtté formálta. Tizennégy évesen Koppenhágába ment, hogy színész vagy énekes legyen, ám igazi tehetsége íróként mutatkozott meg. A sikerhez vezető út rögös volt, de Andersen sosem adta fel az álmait.
Mesék, amelyek örökké élnek
A mesék mestere világhírű történetei – mint A rút kiskacsa, A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A császár új ruhája vagy A Hókirálynő – nem pusztán tündérmesék. Ezek a történetek mély emberi igazságokat hordoznak magukban. Andersen egyedi stílusa a mindennapok szomorúságát és reményét, az elesettség érzését és a kitartás erejét festi meg, olyan érzékenységgel, amely csak a legnagyobb írók sajátja. Az önelfogadásról, a szerelem áldozatairól, a tisztesség erejéről és a hiúság ostobaságáról szólnak, ezért érintenek meg felnőtteket és gyerekeket egyaránt.
Andersen, a mesék mestere és a magyar irodalom
Érdekesség, hogy Andersen meséit a magyar közönség először Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia igényes fordításain keresztül ismerhette meg. Az ő munkája nyomán váltak a dán szerző csodálatos történetei a magyar irodalmi örökség részévé, hidat építve kultúrák és nyelvek között.
E jeles évfordulón hajtsunk fejet Hans Christian Andersen, a mesék mestere előtt, aki meséivel ma is képes vigaszt, erőt és álmot adni mindannyiunknak. Történetei örök érvényűek, és arra tanítanak, hogy a legnehezebb időkben is képesek vagyunk megőrizni az álmainkat és a reményt.
Álmodjunk tovább az örök mesemondóval!
Ajánlott oldalak:
Szendrey Júlia és a magyar Mikulás | Szolgáltató blog
Andersen a magyar szólásokban – Arany Zoltán: aranyat érő gondolatok
