5 éve szűnt meg a távirat Magyarországon

2021. április 30-án a Magyar Posta hivatalosan is megszüntette a távirat szolgáltatását, ezzel lezárult egy korszak, mely évszázadokon át meghatározta a gyors és hivatalos üzenetküldés világát. A technológiai fejlődés, az internet és a mobilkommunikáció terjedése fokozatosan háttérbe szorította ezt a valaha nélkülözhetetlen eszközt, míg végül a távirdák, a sürgönyök és a dísztáviratok is a történelemkönyvek lapjaira kerültek.

A távirat egy rövid, hivatalos üzenet volt, amelyet gyorsan továbbítottak egyik helyről a másikra, általában elektromos vagy elektronikus eszközök, – távíró, telex vagy telefon segítségével. A távirat hagyományosan a sürgős, fontos információk közlésére szolgált, különösen akkor, amikor a telefon vagy az internet még nem volt széles körben elérhető.

Pécsett az utolsó dísztáviratok egyikét a PTE Babits Gimnázium ballagó diákjai kapták

Különösen emlékezetes maradt az utolsó dísztávirat feladása a baranyai megyeszékhelyen: a Pécsi Tudományegyetem Babits Mihály Gyakorló Gimnáziumának öregdiák közössége, a Babits-Komarov Baráti Kör volt az, aki öt éve, az utolsó napon még egyszer útnak indított egy ünnepi üzenetet. Weinreich László, a baráti kör elnöke kiemelte, hogy ez a gesztus nemcsak a távirat múltjára emlékeztetett, hanem az iskola történetének egy jelentős fejezetét is felidézte.

A Komarov Gimnázium és Szakközépiskola – a Babits elődje – 1968-tól egészen 2018-ig postai szakképzést is biztosított, melynek részeként működött a Postaforgalmi Szakközépiskola. Az első távíró kezelői képzés 1968-ban indult, és az évtizedek során több ezer fiatal szerzett itt szaktudást, akik később a postai és távközlési ágazatban helyezkedtek el. A Baráti Kör 2021-ben a távirat küldésével a ballagó diákokat köszöntötte, így tisztelegve a több évtizedes postai hagyomány és a szakmai múlt előtt.

Az utolsó távirat küldésének szimbolikus lépésével nemcsak egy letűnt korszaknak állítottak emléket, hanem tovább is adták a régmúlt értékeit az új generációnak – ahogy a közmondás tartja: „A múlt nélkül nincs jövő”. A pécsi dísztávirat az utolsó pillanatban még egyszer összekötötte a múltat és a jelent.