A kultúra fogalma olyan, mint egy élő organizmus: szüntelenül változik, bővül, alakítja és alakítják. Több, mint a szépművészetek gyűjteménye vagy a múzeumi gyűjtőtárgyak halmaza. A kultúra a mi közös létünk összes kifejezési formája; mindaz, amit az ember alkot, cselekszik és átad, hogy értelmet adjon a világnak és saját helyének benne. A magas művészetektől kezdve a népi hagyományokon át egészen a mindennapi szokásokig, a nyelvig és a táplálkozási kultúráig minden ide tartozik.
A kultúra sokrétegű jelentései
Az antropológiai szemlélet szerint a kultúra az az összesség, amely egy társadalmat, közösséget meghatároz: nyelv, vallás, erkölcs, törvények, szokások és mindazok a képességek, amelyeket az ember a társadalom tagjaként szerez. Ezzel szemben a mindennapi nyelvben gyakran a „kultúrált” státuszhoz kapcsoljuk, a kifinomultság, a műveltség szinonimájaként használjuk. Valójában mindkét értelmezés helyes, hiszen a kultúra valóban mindkét végletet magában foglalja.
Az ünnepek kultúrája:
A Coca-Cola Mikulás
Az egészség, a jóllét kultúrája:
A masszázs kúra hatása a munkavégzésre
Az ajándékozás kultúrája:
Ajándék jogásznak
Széles skálája a kultúrkifejezésnek
Az úgynevezett magas kultúra – a klasszikus zene, a festőművészet, a szobrászat, az irodalom – gyakran az elmélkedés, a transzcendencia és a technikai mesteriég szintjét képviseli. A tömegkultúra vagy populáris kultúra viszont a kora modern kortól kezdve, majd főleg a 20. század médiaforradalmával az általános közönséghez szól, szórakoztat, de ugyanakkor tükrözi és formálja a közízlését is. A néprajzi kultúra a hagyományok őrzője, a lokális identitás egyik legfontosabb alapja. Mindezek együttesen alkotják a társadalmi szövetet.
A kultúra formáló erő: művészetek és ipari kultúra
A művészetek a kultúra érzelemdús magja, amely megrendít, felkavar, gyönyörködtet, új nézőpontokra sarkall. A látvány-, a performatív- és a zenei művészetek közvetlenül az emberi lélekkel kommunikálnak, meghaladva a nyelvi korlátokat. Az ipari kultúra, vagy más néven a vállalati kultúra viszont egy teljesen más, de ugyanolyan jelentős terület. Ez egy szervezet lelke: az értékek, normák, viselkedési formák és szokások összessége, amely meghatározza, hogyan működik egy cég, gyár vagy intézmény, hogyan kommunikál a tagjai és a külvilág felé.
A két terület találkozása azonban a legérdekesebb: a kreatív iparok, vagy művészipar. Itt a művészi alkotás együtt jár a gazdasági értéktermeléssel. Az építészet, a formatervezés, a reklám, a filmipar és a videójáték-ipar mind olyan területek, ahol az esztétika, a narratíva és a kreativitás ipari méreteket ölt, miközben kultúrát teremt és terjeszt. Ez a szimbiotikus kapcsolat bizonyítja, hogy a kultúra nem csupán a múzeumban létezik, hanem a mindennapi tárgyainkban, a felhasznált alkalmazásainkban és a megtapasztalt tartalmainkban is.
Pécs: Egy kisváros kulturális óriásként
Európa tele van olyan városokkal, amelyek a fizikai méretüktől függetlenül kulturális óriások. Az egyik legszebb példa erre Magyarországon Pécs. A város nem csak történelmi múltjával (római Sopianae, a korai keresztény sírkamrák UNESCO világörökségi helyszíne), hanem eleven, pulzáló kulturális életével is lenyűgöző. Itt nem pusztán őrzik a múltat, hanem folyamatosan újítják és értelmezik azt a jelen számára.
Adj Bele! Brancs – Támogassuk együtt Pécs kulturális értékeit!
Multikulturális öröksége a városnak
Pécs története alapvetően multikulturális: magyar, német, horvát és szerb hatások találkoztak itt, ami az építészetben, a gasztronómiában és a szellemi életben egyaránt megjelenik. A török uralom emlékei, mint a Gázi Kászim pasa dzsámija (ma székesegyház), a Jakovali Hasszan pasa dzsámija, vagy a minaret, szorosan összefonódnak a barokk és a klasszicista épületekkel. Ez a rétegezett kultúra nem múzeum, hanem élő környezet, amelyben a pécsiek mindennapjaik során élnek.
Élő művészeti és kreatív központ ma
A Zsolnay Kulturális Negyed a város egyik szimbóluma, ahol az ipari örökség (a világhírű Zsolnay-porcelángyár) összekapcsolódik a kortárs művészetekkel, kiállításokkal, fesztiválokkal és oktatási programokkal. A Pécsi Nemzeti Színház, a Pannon Filharmonikusok, a művészete által világhírű Pécsi Balett a magas kultúra erődítményei.
Eközben a pécsi egyetemek (nevesen a PTE) fiatalos, innovatív lendületet adnak a városnak, megteremtve az egyedülálló egyetemi kultúrát.
A Művészipari Fesztivál és a design- és kézműves műhelyek éppen azt a jelenséget testesítik meg, ahol a kreativitás gazdasági értékké válik. Pécs igazolja, hogy egy város kulturális jelentősége nem a népesség számán múlik, hanem az örökség gondozásán, a jelenkori alkotás támogatásán és a különböző kultúrák összefonódásából eredő egyediségén. Egy ilyen kisváros is lehet és is kulturális főváros – nem csak címben, hanem a gyakorlatban is.
A kultúra mint folyamatos párbeszéd
A kultúra tehát soha nem kész, soha nem lezárt. Egy folyamatos párbeszéd a múlt és a jelen, a helyi és a globális, a magas és a populáris között. A pécsi példa ékesen mutatja, hogy amikor egy közösség tudatosan ápolja ezt a párbeszédet, amikor a történelmi rétegeket összeköti a kortárs kreativitással és az ipari kultúra lehetőségeivel, akkor valódi kulturális gazdagság születik. Ez a gazdagság nem csupán turisztikai látványosság, hanem az ott élők identitásának és életminőségének alapköve. A kultúra végül is nem más, mint az emberi lét legszínesebb, legmélyebb és legfrissebb kifejezése – minden formájában.
A mesék mestere 150 éve hunyt el
Szavak és mondások terepe:
Bolhacirkusz a bolhapiacon
